kicsit régen írtam, már de valahogy sosem történt olyan dolog ami megemlítésre méltó lehetett volna!
De most már gondoltam írok!
Igazából a hétvége egész jó volt, (márha azt hétvégének lehet nevezni). Szombaton a suliban filmeztünk szinte egész nap, szóval hamar elment, d.u meg moziztam! Még hozzá a Véres Valentint néztük meg 3D-be. Az első 3D-s film volt amit láttam, és nekem nagyon tetszett!!! Szerintem ehhez képet a fűrész esti mese..:P
Nagyon jó a storyja, és lehetett rajta izgulni! Lehet, hogy én voltam az egyetlen, de valahogy folyamatosan kommentálnom kellett a dolgokat, és folyamatosan össze-vissza kapkodtam magam elé a kezem reflex szerűen:D Úgyhogy csaj ajánlani tudom mindenkinek!:)
https://www.youtube.com/user/MyBloodyValentine3D
Aztán tegnap elmentünk tesómmal kabátot nézni a városban, és nagyon megkívántam a fagyit, így fagyiztam egyet, aminek az eredeménye az lett, hogy a már amúgy is fájó torkomnak végképp betett, mert estére már csak épp hogy beszélni tudtam, annyira rekedt voltam és fájt. Persze ma reggel sem votl különb de ittam forró teát, és az elérte, hogy beszélni már tudtam rendesen. Na de miért is ne, hát persze, hogy tesin ki mentünk futni, és az a jóóó kis friss hideg levegő pompásan felfrissítette a torkomat, majd az óra felénél hihetetlen módon elkedett fájni a légcsövem és a hasam. Szalóky mondta, hogy oké akkor sétáljak meg ha tudok kocogjak közben. Egy kör séta után csak rosszabodott a helyzet, így megáltam elkezdett velem beszélgetni, aztán egyszer csak nem láttam már szinte semmit, mondtam neki, hogy nagyon lement a vérnyomásom azt hiszem. Aztán végül be mentem nagy nehezen, lelocsoltam magam vizzel és pár perc fekvés után jobban lettem.. De valami szörnyű volt.
Úgyhogy van egy olyan sejtésem, hogy nem éppen javuló hatást fog elérni a torkom..:S Ezt a napot szívesen kihagytam volna.
Na de d.u már nem volt ilyesmi bajom szerencsére. Sanyi bácsi mostanában a megállapítások sorozatát teszi, 10 év ismeretség után. Múltkor elővettem a hegedűt, várom hogy akkor neki kezdjünk, erre csak ült, rám nézett és elkedte:
-Gombi... én úgy ledöbbentem... komolyan mondom... elsem hiszed... (Teljesen megvoltam rémülve, mert tényleg elképzelni sem tudtam, hogy mégis mitörtént...)
- Tegnap írtam éppen a naplóba a diákjaim adatait, és láttam, hogy már madjnem 18 éves vagy...!!!!
:)))) erre persze megnyugtattam, hogy még van egy kis idő:P De hamar hozzá tette: -Másoknál jobban észre veszem, hogy már idősebbek, de mivel te nem nőttél olyan sokat így még meglepőbb volt. De Te mindig kedves, örök emlék leszel számomra, és maradsz az aranyos kis Gombus:)
[Azt még mindig emlegeti, hogy még amikor Gárdonyis voltam, minden reggel vittem hozzá a hegedűm, hogy majd d.u együtt megyünk a zenesuliba, és hogy még most is reggel amikor felébred fél 7-kor és látja, hogy már égnek a Gárdonyiban a villanyok gondolja magában: ,,na mindjárt jön a Gombi ":) ]
Szóval én teljesen odáig meg vissza voltam, hogy ezt gondolja és mondja rólam egy ilyen ember, akire tényleg felnézek! Következő órán vittem is neki képeket, amikor azt hiszem még csak 3 éve hegedűltünk, megis lepődött rajta, hogy ő is milyen kis "vékony" volt, na meg hogy mi meg milyen kis pici aranyosak:P
Ma meg a kezem méretét vette észre, hogy milyen kis picike, és elkezdett kisérletezni, hogy milyen hang távolságokat érek el, szóval érdekes volt:P
Igazából nehéz is elhinni, hogy már ennyi idős vagyok... jobb lenne még mindig kis általános iskolásnak lenni, ahol meg nem kell azon aggódnom hogy milyen lesz jövőre az érettségi, hova fogok tovább tanulni, és mi lesz velem...
De ahogy Timár György is megmondta :
,,A fiatal az, akinek fogalma sincs róla, hogy a régi szép idők az most van."
Ezeket írtátok ti