Amikor 1 hete, bementem a városba és felhívtam anyut, hogy ne lepődjön meg, hogy nem talál otthon ha hazaérnek, azt mondta: persze és a kresszt ki tanulja meg helyetted?
Akkor még valahogy nem is nagyon izgatott a téma, mert arra gondoltam, hogy most ezen mit kell annyira agyon tanulni... megcsinálgattam teszteket, egy kettő kivételével átis mentem, aztán kész. Aztán ahogy közeledett a mai nap úgy éreztem, hogy valahogy mégse tudom annyira, így már előfordult hogy csak szerencsével határos módon mentem csak át az itthoni gyakorlás folyamán. Na de sebaj az elmúlt 2 napot kresszezéssel töltöttem, ill. inkább csak az estéket, mert napközbe mindig lefogaltam közbe valami mással. Na hát tegnap megcsináltam vagy 10-et abból. Este csináltam meg 5-öt gondolván, hogy ha ez az 5 70 pont fölé sikerül, akkor nyugodtan feküdhetek le.
Hát ezzel nem volt probléma, ugyanis az összes 74 pontosra sikerült... gondoltam, hogy majd biztos a mai nap alkalmával a vizsgán megjön a csoda, és kizökkenek ebből titkon remélve, hogy majd ma 75 pontosat írok!:)
Reggel ( miután az ébresztőmet sikeresen lenyomtam, és anyu keltésére ébredtem) gondoltam, gyorsan megcsinálok még 1-et, csak hogy az agyam átáljon a gondolkozásra az álmodozásból. Hát miért is ne azis 74 pontos lett. Azért megnyugodtam, mondom ezek szerint még mindig tart a hatása ennek a 74 számnak. Inkább ez mint mondjuk 10 ponttal kevesebb...
7-kor már bent is voltunk azon a "szent" helyen, és magamban elgondolkoztam miközbe vártuk hogy behívjanak minket, hogy milyen csodák történhetnének. Esetleg kijönne a vizsgáztató hogy sajnos a sok vihar miatt, elromlottak a gépek, ezért átkell tenni másik idő pontra, avagy hirtelen valami igen fontos megakadályozhatatlan dolga lenne ennek az embernek, de nem... sajnos ez nem történt meg így beis hívtak...
Amikor leültem a székre, próbáltam magamnak mondogatni, nyugi otthon gyakorolsz, de aztán hirtelen felcsendültek apu szavai, amiben azt mondta el hogy mennyire nem örülne ha nem sikerülne a vizsgám, és ekkora újra szabályosan lüktetetett az egész testem ahogy dobogott a szivem. Na de a lényeg, hogy ahhoz képest, ahogy elhatároztam hogy majd mennyire gondosan átolvasom a kérdéseket, nem igazán volt idegzetem hozzá. Így amikor a végére értem nagy lélegzettel kattintottam a "tovább" gombra, ami után megláthatom hogy átmentem -e avagy sem. Hát amikor láttam az eredményt, igazából majdhogynem kinomban márcsak nevetni tudtam egyet.
Kimentem, és felhívtam anyuékat(mert hát megígértem nekik) és apu kérdezte, is hogyna hogy sikerült.. én meg mondtam hogy nem túl jól.... erre persze mondta, is hogy hát ezért kár volt ilyen hamar hívnom... Gondoltam hogy ez lesz a reakciója, de jobb előbb mint később. Aztán persze mielőtt még letette volna, elmondtam, neki hogy igazából az volt a baj, hogy 74 pontosat írtam...az a fránya 1 pont...:P Erre csak ennyit mondott : ,, Heheheeee nagyon vicces volt...":D úgy látszik apura is rálehet hozni kicsit az ijetséget, nem csak anyura. :D
Szóval azt hiszem lassan a 8 -as szerencse számomat lecserélhetem a 74-esre:) De azt már most megjegyeztem szerintem egy életre, hogy várakozó jármű ködben nem használhat távolsági fényszorót ( pedig ezt igazából a ködlámpa miatt tudtam is, de a sors a 74-re van ráállítva:D)
Szóval most már irány a kocsiii!!!!!!! Ja persze előtte a jó kis elsősegélyi:)
Ezeket írtátok ti